Kiskorában elveszítette szüleit, gyermekotthonban nőtt fel, és súlyos egészségügyi kihívásokkal, fiatalkori idiopathiás gerincferdüléssel kellett szembenéznie. Mégis, ahelyett, hogy feladta volna, talált egy utat: az önkifejezés és a teremtés útját a kerámiázásban és a festészetben. Ma már egy stabil, támogatott lakhatási rendszerben él, és a hobbija a munkája. Nemrégiben rangos díjjal ismerték el tehetségét, bizonyítva, hogy a múlt sebei nem szabnak határt a jövő álmainak. Olvassa el egy fiatal nő vallomását, aki megtalálta a szépséget és az erőt a saját útján!

Sági Viktória története

Az én történetem nem a megszokott módon kezdődik. Kiskoromban elvesztettem a szüleimet. Gyermekotthonban nőttem fel Kőszegen, nem volt családi háttér, amelyre támaszkodhattam volna. Korán megtanultam, hogy az élet nem mindig ad könnyű indulást.

A helyzetemet tovább nehezítette a fiatalkori idiopathiás gerincferdülésemmel járó betegségem. Gyakran volt megterhelő, testileg és lelkileg egyaránt. Sokszor éreztem magam egyedül, mégis tudtam, hogy erősnek kell maradnom. Nem volt más választásom, csak előre nézni.

A gyermekotthonban töltött évek sok mindent megtanítottak: alkalmazkodni, helytállni, és megtalálni az erőt magamban akkor is, amikor kívülről nem kaptam sokat. Ezek az élmények formáltak azzá, aki ma vagyok, Sági Viktóriává.

Az első lépést az önálló élet felé az utógondozói ellátás jelentette. Hirtelen nagyobb lett a felelősség, és bár segítséggel, de önállóan kellett döntéseket hoznom."

Álom és kitartás

Súlyos gerincferdülésem megakadályozta, hogy konyhai kisegítőnek tanuljak, de ez nem állított meg. Parkgondozóként és számítógépes adatrögzítőként is kiválóan vizsgáztam. Sőt, szakácssegéd is lettem, ami a konyhai kisegítő könnyített formája. A vizsgát Baján, egy országos verseny keretében tettem le. Mindez megmutatta nekem, hogy a nehézségek ellenére igenis képes vagyok eredményeket elérni.

Az életem tartogatott még fordulatot. Egyik legnagyobb lépésem az volt, amikor elköltöztem Kőszegről Táplánszentkeresztre. Bár Kőszeg sok emléket és tapasztalatot hagyott bennem, eljött az idő, amikor úgy éreztem: tovább kell lépnem.Táplánszentkereszt lett az új otthonom, egy támogatott lakhatási lehetőséggel az Ezüstplatán Integrált Szociális Intézmény, Kemencés Szolgáltató Központ keretein belül. Ez a hely több mint egy lakás – egy lehetőség arra, hogy biztonságban és stabil körülmények között fejlődjek, önállósodjak és megtaláljam a saját utamat."

Ahol a hobbi munkává válik

"Itt dolgozom, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim a munkám. A kerámiázás, a rajzolás és a festés olyan tevékenységek, amelyekben nemcsak örömöt találok, hanem önkifejezést is. Amikor a kezem közé veszem az anyagot, érzem, hogy minden formával egy darabot adok magamból. A rajzok és festmények segítenek színt vinni az életembe. Hálás vagyok, hogy a mindennapjaim részévé válhatott a művészet.

Ennek az útnak lett egy különleges elismerése is. Nagyon boldog vagyok, mert átvehettem művészet kategóriában a „Horváth Róbert Vas Vármegyei Önérvényesítő Díjat”.

A múlt nehézségei lassan háttérbe szorulnak, és helyüket átveszik a célok, a vágyak és az alkotás öröme.

Minden nap egy lépés előre – magamért, a jövőmért, és azért, hogy bebizonyítsam: bárhonnan indul az ember, képes lehet valami szépet, valami értékeset kihozni az életéből."

Sági Viktória története bizonyíték arra, hogy bárhonnan indul is az ember, a kitartás és az önmagunkba vetett hit utat nyit a sikerhez. A gyermekotthonban töltött évek és az egészségügyi kihívások ellenére Viktória megtalálta az erejét, és a művészetet hívta segítségül ahhoz, hogy ne csak stabilizálja az életét, hanem kiteljesítse önmagát. Az Önérvényesítő Díj elismerés Viktória személyes fejlődését és a támogatott lakhatás jelentőségét is kiemeli. A fiatal alkotó már a következő kerámia és festmény elkészítésén dolgozik – bizonyítva, hogy az igazi művészet az életünk minden napján megszülethet.