A paksi fenékküszöb rövid távon megoldást jelenthet a rendkívül alacsony dunai vízállás okozta problémára, de közben új kérdéseket is felvet. Mi történik a folyóval a műtárgy alatt? Eljut-e ugyanannyi hordalék az Al-Dunára és a Duna-deltába? Befolyásolhatja-e mindez a halak vándorlását, az árhullámok levonulását vagy a folyó menti vizes élőhelyeket? A válasz egyelőre nem egyszerű – ezért a következő időszak mérései legalább olyan fontosak lehetnek, mint maga az építkezés.

Egy félméteres vízszintemelés – de mi történik alatta?

A fenékküszöb célja egyszerűen megfogalmazva az, hogy nagyon alacsony vízállásnál magasabban tartsa a Dunát a Paksi Atomerőmű környezetében. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakemberei szerint a műtárgy kisvíznél mintegy 10–15 kilométeres folyószakaszon éreztetheti vízszintemelő hatását, közvetlenül a küszöbnél pedig akár több mint fél méterrel is magasabb lehet a vízszint.

Ez jó hír lehet egy aszályos, kisvizes időszakban. A Duna azonban nem egy álló víztározó: ami a folyó egyik részén megváltozik, annak lehet hatása a folyó más részeire is.

A kulcskérdés ezért nem csupán az, hogy Paksnál lesz-e több víz, hanem az is, hogy hogyan változik meg közben a folyó víz- és hordalékmozgása.

Kiszáradhat emiatt az Al-Duna?

Ettől önmagában nem kell tartani. Nincs olyan bizonyíték, amely alapján kijelenthető lenne, hogy a paksi fenékküszöb miatt az Al-Duna vagy a Duna-delta kiszárad.

A kérdés azonban nem teljesen alaptalan.

A Duna hordalékszállítása már ma sem természetes állapotú. Az ICPDR DanubeSediment programja szerint a folyó nagyobb duzzasztóművei és más folyószabályozások miatt jelentősen megváltozott a hordalék természetes mozgása. A nagyobb duzzasztások felett hordalék rakódhat le, az alattuk fekvő szabad folyású szakaszokon pedig hordalékhiány és medererózió alakulhat ki. A vizsgálatok szerint a Duna és mellékfolyói által a Duna-deltába és a Fekete-tengerbe szállított lebegtetett hordalék mennyisége a korábbihoz képest több mint 60 százalékkal csökkent.

Ezért fontos különbséget tenni:nem arról van szó, hogy a paksi fenékküszöb „elzárná” a Duna vizét az Al-Dunától.

Arról van szó, hogy egy keresztirányú műtárgy megváltoztathatja a víz sebességét és a hordalék mozgását, ezért azt is figyelni kell, hogy hosszabb távon hogyan reagál a meder a műtárgy felett és alatt.

Miért fontos a hordalék?

A homok, kavics és iszap nem egyszerűen „kosz” a folyóban.

A hordalék alakítja a medret, szigeteket, zátonyokat és partokat épít, valamint fontos szerepe van a folyó menti vizes élőhelyek működésében. Ha egy folyószakasz tartósan kevesebb hordalékot kap, miközben a víz továbbra is szállítja az anyagot, a meder erodálódhat, mélyülhet.

Az ICPDR szerint a hordalékmérleg megváltozása a Duna egész medencéjében összefügg az erózióval, az árvízkockázattal, a hajózással és a biológiai sokféleséggel.

Ezért az egyik legfontosabb kérdés a paksi műtárgy esetében az lesz:mit mutatnak majd a mérések néhány év múlva a fenékküszöb felett és alatt?

És mi lesz az árvízzel?

Ez különösen fontos kérdés.

A BME szakemberei szerint a fenékküszöb hatása árvízi vízhozamnál jelentősen csökken, a vízszintemelő hatás ilyenkor már csak néhány centiméter lehet. Vagyis a műtárgyat nem úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas gátat, amely árvíznél több méterrel visszaduzzasztja a Dunát.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy árvíz idején nincs mit figyelni.

Egy folyómederben ugyanis minden olyan változás számít, amely módosítja a víz sebességét, a meder alakját vagy a hordalék mozgását. Ezért az árhullámok levonulását és a meder változását is folyamatosan ellenőrizni kell.

A halaknak is számít, mi történik

A halak számára a Duna nem egyszerűen egy hosszú vízfolyás: az egyes élőhelyeket a folyó folytonossága köti össze.

A keresztirányú műtárgyak megváltoztathatják a víz sebességét és a folyó medrének szerkezetét, ezért a halak és más vízi élőlények vándorlására is figyelni kell. Az ICPDR szerint a folyó hosszirányú átjárhatósága és a természetes hordalékszállítás egyaránt alapvető része a Duna ökológiai állapotának.

Ez nem azt jelenti, hogy a paksi fenékküszöb miatt biztosan eltűnnek vagy veszélybe kerülnek bizonyos halfajok.

Azt jelenti, hogy ezt mérni kell.

A halállomány változása, a vándorlás, az ívóhelyek állapota, a meder és a mellékágak vízellátása mind olyan mutató lehet, amelyből néhány év alatt sokkal többet tudhatunk majd.

Mi köze ehhez Romániának és Bulgáriának?

A Duna nem áll meg a magyar határnál.

Magyarország után Szerbia, Románia és Bulgária térségében folytatódik a folyó, majd a Duna-deltán keresztül éri el a Fekete-tengert. Ezért egy nagy folyó esetében a víz, a hordalék és az ökológiai folyamatok változásait nem lehet kizárólag egyetlen ország szemszögéből vizsgálni.

De fontos: jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a paksi fenékküszöb miatt Romániának vagy Bulgáriának vízhiánnyal kellene számolnia.

Az viszont tény, hogy az Al-Duna és a Duna-delta már most is érzékeny a folyó hordalékháztartásának változásaira. Az ICPDR adatai szerint a Lower Danube több szakaszán is eróziós tendencia figyelhető meg.

Éppen ezért a magyarországi beavatkozást is érdemes a Duna egészének részeként vizsgálni.

És mi van a román „bójákkal”?

A kérdés azért is érdekes, mert a nagyon alacsony vízállás már idén komoly problémákat okozott a térségben.

A hajózásban a sekély víz azt jelenti, hogy a hajók nem tudnak teljes rakománnyal közlekedni, egyes helyeken pedig különleges megoldásokra lehet szükség. Ez azonban nem ugyanaz a probléma, mint a paksi fenékküszöb.

A paksi műtárgy elsődleges célja a kisvízi vízszint megemelése, nem pedig a hajóút biztosítása.

Ugyanakkor a folyómeder változásai a hajózásra is hatással lehetnek. A BME szerint a paksi beruházás tervezésénél ezért a hajózási szempontokat is figyelembe kellett venni.

Vagyis nem az a kérdés, hogy „lesz-e nálunk is olyan helyzet, mint a románoknál”, hanem az, hogy a folyó változásai milyen új helyzeteket teremtenek a hajózásban és a vízgazdálkodásban.

A legfontosabb kérdés most: mit mutat majd a Duna?

A paksi fenékküszöb hatását nem lehet néhány nap vagy néhány hónap alapján véglegesen megítélni.

A következő években azt kell figyelni, hogy:hogyan változik a meder a műtárgy felett és alatt;mennyi hordalék jut tovább az alsóbb folyószakaszokra;kialakul-e jelentősebb medererózió;hogyan változik a halak vándorlása;mi történik a mellékágakkal és a folyó menti vizes élőhelyekkel;hogyan viselkedik a folyó nagy árhullámok idején;és hogyan alakul mindez tartós aszályok és nagyon alacsony vízállások esetén.

A fenékküszöb tehát nem önmagában „jó” vagy „rossz” a Duna számára. A valódi kérdés az, hogy a vízszintemelésért cserébe milyen változások következnek be a folyó természetes működésében – és ezeket mennyire sikerül időben felismerni és kezelni.

A Duna állapota ugyanis nem Paksnál kezdődik és nem is ott ér véget: ugyanannak a folyórendszernek a része, amely több országon keresztül egészen a Fekete-tengerig húzódik.

Ha valakit a műszaki részletek is érdekelnek

A BME részletesen bemutatja a fenékküszöb hidraulikai és medermorfológiai vizsgálatait, köztük a 2D és 3D modellezést, a várható vízszintváltozást és az árvízi hatásokat.

Az ICPDR Duna-medencére vonatkozó anyagai a hordalékmozgás, a medererózió, a halak vándorlása, a vizes élőhelyek és a folyó hidromorfológiai állapotának összefüggéseit mutatják be.

A paksi beruházás hivatalos műszaki és jogi hátteréről a kormányzati tájékoztatás és a Magyarország jogszabályait tartalmazó Nemzeti Jogszabálytár ad részletes információkat.

Források:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Paksi fenékküszöb

ICPDR – Hydromorphology

ICPDR – Dams & Structures

ICPDR – DanubeSediment projekt és a Duna hordalékháztartása

WWF Magyarország szakértőjének álláspontja –24.hu

Átlátszó – a fenékküszöb környezetében tapasztalt mederkimosódásról

Magyarország Kormánya – a paksi fenékküszöb műszaki bemutatása

Nemzeti Jogszabálytár – 122/2026. (VIII. 12.) Korm. rendelet