A mohácsi csata ötszázadik évfordulója a magyar történelem egyik meghatározó eseményének újragondolására is lehetőséget ad. A Magyar Művészeti Akadémia a Vadász Építész Stúdióval együttműködésben létrehozott tablókiállítással állít emléket a csata áldozatainak, miközben bemutatja a Sátorhelyen található Mohácsi Történelmi Emlékhely különleges építészeti és képzőművészeti örökségét.

A kiállítás az MMA Andrássy úti székháza előtt kapott helyet, és két fontos korszakot kapcsol össze: az 1976-ban megnyílt emlékhely megszületését, valamint a mohácsi csata 500. évfordulójára elkészült rekonstrukciót és továbbépítést.

Az eredeti emlékhelyet Vadász György építész és Kő Pál szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia néhai akadémikusai tervezték. A mostani megújulás Vadász Bence és Vadász Balázs tervei alapján valósult meg.

Nem csupán gyásznap, hanem az emlékezés művészete

Az augusztus 31-i megnyitón Jánosi Zoltán irodalomtörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője arról beszélt, hogy Mohács emlékezete jóval túlmutat egy történelmi vereség felidézésén.

Mint fogalmazott, az 1526-ban történtek nem csupán gyásznapot jelentenek, hiszen az emlékhely olyan műalkotás-komplexum, amely az áldozatok emlékét szakrális magasságba emeli.

Jánosi Zoltán szerint a mohácsi helytállás üzenete évszázadokon keresztül jelen volt a magyar kultúrában. Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Arany János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Radnóti Miklós, Kondor Béla, Utassy József, Nagy Gáspár és Makovecz Imre munkásságában is felfedezhető az a gondolat, hogy a nemzeti emlékezetnek kötelessége megőrizni azoknak az áldozatát, akik életüket adták hazájukért.

A megnyitón elhangzott gondolat szerint a mohácsi hősök története nem pusztán a vereségről szól, hanem a helytállásról is. Ez az értelmezés pedig későbbi történelmi korszakokban is visszatért: 1848-ban és 1956-ban egyaránt megjelent az önfeláldozó ellenállás gondolata.

Jánosi Zoltán Németh László gondolatát is felidézte, amely szerint a magyar nemzet a történelmi nehézségek ellenére is képes az emelkedésre. Véleménye szerint ennek az emelkedésnek a gondolata az emlékhely építészeti és művészeti világában is megjelenik.

A megnyitón Illyés Gyula Mohács emlékezetét idéző költeményének részletei is elhangzottak, amelyek az elesettek emlékének megőrzésére szólítanak.

Egy különleges műegyüttes születése

A Mohácsi Történelmi Emlékhely már az 1970-es években is különleges vállalkozásnak számított. Az építészeti és képzőművészeti elemek egyetlen összefüggő kompozícióban jelenítik meg a történelmi emlékezetet.

A komplexum meghatározó eleme a Hádész Kapu, a Szent Koronát idéző fogadóépület, a süllyesztett emlékhely, valamint az öt feltárt tömegsírt magában foglaló koncentrikus sírkert. A területet fából faragott szobrok és kopjafák teszik sajátos emlékezeti térré.

A koncepció lényege, hogy a látogató ne csupán információkat kapjon a mohácsi csatáról, hanem fizikailag is végigjárjon egy olyan teret, amely a történelmi esemény tragédiáját és az áldozatok emlékét egyszerre jeleníti meg.

Vadász Bence építész, az MMA rendes tagja a megnyitón felidézte: a sátorhelyi föld a régészeti feltárások során megmutatta a több évszázaddal korábbi tragédia nyomait. Régészek, történészek és antropológusok munkája tette lehetővé, hogy az egykori tömegsírok és a bennük nyugvó emberek története közelebb kerüljön a jelenkor emberéhez.

A hetvenes években Vadász György vállalta, hogy ebből a történelmi örökségből összetett nemzeti emlékhely szülessen. A vállalkozás különösen nagy kihívást jelentett az akkori politikai és kulturális környezetben.

Fél évszázad után újult meg az emlékhely

Az eredeti emlékhely tölgyfából készült, festett szobrai az elmúlt évtizedekben jelentősen károsodtak. A művek egy része olyan állapotba került, hogy helyreállításuk már nem volt lehetséges, ezért az 500. évfordulóhoz kapcsolódóan a sírjelek rekonstrukciója is szükségessé vált.

2023-ban Vadász Bence Ybl Miklós-díjas építész és Vadász Balázs Vedres György-díjas építész vezetésével új alkotóközösség kezdte meg a munkát. Az építészekhez és képzőművészekhez Halassy Csilla, Borbás Márton, Veres Kálmán, Lenzsér Péter, Nagy Márta, Vincze Attila és Kontra Dániel is csatlakozott.

A megújítás során nem egyszerűen egy régi épületegyüttes felújítása történt meg. A cél egy olyan összművészeti koncepció létrehozása volt, amely megőrzi az eredeti alkotók szellemiségét, ugyanakkor a 21. század számára is értelmezhetővé teszi az emlékhelyet.

A szobrok rekonstrukciójában Kő Pál egykori tanítványai – Blaskó Sándor, Czakó Rita, Fülöp Gábor, N. S. Nagy Sándor, Raffay Dávid, Székó Gábor, Szőnyi Endre és Takács Máté – is részt vettek. Mellettük Kő Pál tisztelői, köztük Böjte-Horváth István, Gálhidy Péter, Gerstenkorn Román, Józsa Pál, Kotormán László, Kotormán Norbert és Lukács István szobrászművészek, valamint Kő Pál gyermekei, Kő Boldizsár és Kő Virág is bekapcsolódtak a nagyszabású munkába.

Mohács mint állandó kulturális téma

A mohácsi csata emlékezete a magyar művészetben évszázadokon átívelő téma. Irodalmi művek, képzőművészeti alkotások, zenei művek és építészeti emlékhelyek sora bizonyítja, hogy az 1526-os esemény nem pusztán történelmi adatként, hanem a magyar kulturális emlékezet egyik meghatározó motívumaként maradt fenn.

A most megújult emlékhely ennek a hagyománynak a folytatása. A 2026-os rekonstrukció egyszerre tekint vissza az 1976-ban létrehozott műegyüttesre, és keresi azt a nyelvet, amelyen keresztül a mai generáció számára is értelmezhetővé válik Mohács története.

Vadász Bence a megnyitón úgy fogalmazott: a csata 500. évfordulóján, a hősök szimbolikus újratemetésével lezárult egy évszázadokon át hordozott magyar dráma egy fontos fejezete. Az emlékhely így nemcsak a múltról szól, hanem arról is, hogy a jelen hogyan viszonyul saját történelmi örökségéhez.

A Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti tablókiállítása ezt a folyamatot hozza közelebb a közönséghez: megmutatja, hogyan válhat egy történelmi tragédia építészetté, szobrászattá, tájjá és végül közös kulturális emlékezetté.

Mohács 500 év után sem csupán egy dátum a történelemkönyvekben. Az emlékhely és a hozzá kapcsolódó művészeti alkotások azt üzenik, hogy egy nemzet múltját nemcsak megőrizni lehet, hanem újra és újra értelmezni is – a következő generációk számára.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Fotó: Walter Péter / MMA