A csendet az 5-6. osztályos iskolás legények törték csak meg, akik már nagyon várták ezt az időszakot. Két napig a hajnali, déli és esti harangszó helyett az általuk készített, kölcsönkapott vagy éppen megörökölt talicskaszerű, tolható kereplőkkel, utcáról-utcára járva pótolták a harangok hangját. Ezt a szokást Kenyeriben „csörgetésnek” nevezték. Ezen a két éjszakán meg volt engedve nekik, hogy ne otthon aludjanak, hanem egy előre kiválasztott ház pajtájában rendezkedtek be, a „kerékjászolban” aludtak, ahová a pokrócaikat előre elvitték. Egész napon együtt voltak, csak enni szaladtak haza. Persze ilyenkor vidáman folyt a máskor tiltott kártyázás, ami felett a szülők és a „mester úr”, a tanító is elnézett. Hajnalban a „strázsa” vagy „bakter” keltette a csapatot és indultak Kenyeri körútjukra. Amikor aztán nagyszombaton megszólaltak a harangok, a szentmise után végigjárták a házakat, ahol ajándékokat kaptak a „csörgetésért”: tojást, aprópénzt, szalonnát – amin igazságosan meg is osztoztak."

(részlet a https://porneczitamas.hu/, Húsvétra készülve című történetéből).

2024-ben már nem alszanak a pajtában a gyerekek, de a "csörgetés" hagyományát ma is és holnap is felelevenítik falunkban, amiért hálás köszönet illet minden résztvevőt, minden szülőt, szervezőt és közreműködőt. Köszönjük mindenkinek!

Békési Katalin

Fotó: Németh Gábor