Egy vak férfi és vakvezető kutyája került balesetveszélyes helyzetbe a napokban Szombathelyen, a Vörösmarty–Szelestey utca kereszteződésében. A páros szeretett volna átkelni a zebrán, ám a gyalogosok nem biztosítottak számukra helyet, és a férfi kérésére sem jelezte senki, mikor vált zöldre a lámpa. Az átkelés során a túloldalon egy gyerekcsoport indult el, körbevéve őket, így a kutya megtorpant – a pár pedig a forgalom újraindulásakor még a zebrán tartózkodott.

A hasonló esetek nem egyediek: más átkelőknél – például iskolák környékén – is rendszeresen előfordul, hogy látássérültek orra előtt hajtanak át az autók, miközben ők már elindultak. A vakvezető kutyák ilyenkor a legnagyobb veszélynek vannak kitéve, hiszen a gazdi előtt haladnak.

A látássérültek közössége arra kéri a járókelőket, bicikliseket és autósokat, hogy figyeljenek a fehér botra, a vakvezető kutyák piros hámjára, illetve az egyéb jelzésekre. A legnagyobb segítség sokszor egy egyszerű kérdés: „Segíthetek?” – vagy egy szóban adott útmutatás. A kutyát simogatni, etetni tilos, mert ez elvonhatja a figyelmét, és veszélyeztetheti a párost.

A tapasztalat szerint már egyetlen mondattal, egy kar érintésével vagy egy jelzéssel is sokat lehet segíteni a biztonságos közlekedésben.

Hogyan segíthetünk a látássérülteknek a biztonságos közlekedésben? 

Ismerük fel a látássérült személyt:

- Fehér bot: a leggyakoribb jelzés.

- Vakvezető kutya piros hámban: a kutya munkában van, ne zavarjuk!

- Jelvények: sárga alapon három fekete pötty vagy kék alapon fehér botos piktogram.

A legfontosabb segítség:

- Kérdezd meg: „Segíthetek?” Ha igen, kérdezd meg, hogyan: pl. „Szóljak, ha zöld a lámpa?” vagy „Megfoghatom a karját?” Soha ne érj hozzá engedély nélkül!

TILOS:

- Ne simogasd a vakvezető kutyát! – elvonhatod a figyelmét.

- Ne etesd a kutyát! – az emberi ételek árthatnak neki.

- Ne integesd vagy dudálj! – a látássérült nem látja a jelzést, a duda pedig megzavarhatja.

A rolleresek, biciklisek lassítsanak és kerüljék ki a párost nagy ívben.

Az autósok ha megállnak húzzák le az ablakot, és szóban jelezzék a látássérültnek, hogy mehet.

A taktilis jelek segítik a vakokat, gyengénlátókat a közlekedésben. Ezek a vezetősávok veszélyes útszakaszra hívják fel a figyelmet, illetve arra, hogy merre lehet biztonsággal haladni. A taktilis jelek általában színben is jól elkülönülnek a környező útburkolattól.

Ne parkoljanak a taktilis jelekre! – ezek a látássérültek számára fontos tájékozódási pontok.

Egy kis figyelmesség nagy segítség: Egy egyszerű kérdés vagy szó sokat jelenthet. A tiszteletteljes kommunikáció hidat épít a látó és látássérült emberek között.

Forrás: Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete

Fotó: Depositphotos