Vadász Krisztina beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Kiss Zoltán nem lehetett az 1956-os forradalom hőse, hiszen négy évvel korábban kivégezték. Élete, katonai szolgálata és mártírhalála mégis elválaszthatatlan attól a korszaktól, amelynek elnyomása, félelme és igazságtalanságai ellen 1956 októberében az ország fellázadt.

A város alpolgármestere hangsúlyozta: Kiss Zoltánra nemcsak kiváló katonatisztként, hanem férjként és háromgyermekes édesapaként is emlékezni kell. Olyan ember volt, akitől a diktatúra az életét vette el, családjától pedig még a búcsú lehetőségét is megtagadta.

Vadász Krisztina ünnepi beszédének zárásában hangsúlyozta: október 23-án nemcsak azokra kell emlékeznünk, akik 1956-ban fegyvert fogtak, az utcára vonultak vagy életüket adták a forradalomért, hanem azokra is, akik már nem érhették meg azt az októbert, de sorsukkal hozzájárulnak annak megértéséhez, miért vágyott a magyar társadalom szabadságra.

Kiss Zoltán nem lehetett jelen 1956 októberében, története mégis elválaszthatatlan attól a szabadságvágytól, amely akkor magyar emberek sokaságát kötötte össze.

Az alpolgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem igazságtalanságait utólag nem lehet jóvátenni, az áldozatok emlékét azonban meg lehet őrizni, történeteiket tovább lehet adni. Így nem engedhetjük, hogy a felejtés ismét elvegye tőlük azt, amit életükben megtagadtak: emberi méltóságukat. A megemlékezés végén a jelenlévők koszorút helyeztek el az emléktáblánál.

Ezután az ünneplők átvonultak Katona István emléktáblájához, ahol mécseseket gyújtottak.

A városi megemlékezés a Jókai Mór Műveldődési Házban folytatódott ahol Grőber Attila polgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: 1956 öröksége nem csupán történelmi emlék, hanem erkölcsi üzenet is, amely ma is felelősséget ró az utókorra.„Október 23-a a mindenkori szembenézés pillanata. Szembenézés a múlttal, szembenézés a történelmünkkel, és talán szembenézés önmagunkkal” - fogalmazott a polgármester, aki beszédében arra kereste a választ, mit jelent 1956 a magyar nemzet számára, és hogyan él tovább a forradalom öröksége a jelenben.

A polgármester szerint a forradalom erkölcsi üzenete olyan erősnek bizonyult, hogy azt sem a szovjet tankok, sem a Kádár-rendszer nem tudta elfojtani. E gondolatmenetben a szabadság, a bátorság és a fiatalok szerepe különös hangsúlyt kapott.- Nem lehet hazát építeni megalkuvásból, hanem csak szabadságból.

Nem lehet hazát építeni hallgatásból és félelemből - mondta, majd hozzátette: 1956 azt üzente, hogy a nemzet lelkét nem lehet eltiporni, és a szabad hazát nem lehet eltörölni.

Az ünnepi beszéd egyik központi gondolata az 1956-os lyukas zászló jelképrendszere volt. Grőber Attila szerint a zászló közepéből kivágott Rákosi-címer eltávolítása nem pusztán egy politikai jelkép megsemmisítését jelentette, hanem a rákényszerített ideológia és az elnyomó hatalom elutasítását is kifejezte.

A lyukas zászló így a szabadság és az igazság szimbólumává vált. A polgármester Hamvas Béla gondolatára utalva arról beszélt, hogy a látható felszín mögötti tartalom sokszor többet mond minden kimondott szónál.- Ha 1956 lyukas zászlaját felemeljük, a lyukon keresztül nem az ürességet látjuk, hanem azt, ami mögötte van. Az eget, a fegyvert fogó diákokat, a pesti utcát, a tankokat, vagy csak a társat, aki mellettünk áll - fogalmazott.

Grőber Attila végül arra emlékeztetett, hogy 1956 résztvevői a tiszta szót és a tiszta szívet képviselték, bátorságuk pedig az utókor számára is példát jelent. A forradalom örökségének megőrzése ma már a jelen nemzedékeinek feladata.

A polgármester ünnepi beszédét a magyar szabadság és a haza iránti elkötelezettség kifejezésével zárta:„1956 bátorsága győzött, most rajtunk a sor. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”A program második részében Küzdj az álmodért címmel mutatta be ünnepi műsorát a Pegazus színház társulata.

Végül a Magyar Piéta 1956 szobornál helyezték el a jelenlévők az emlékezés koszorúit.

Forrás: Pápai Médiacentrum