Európa komoly gazdasági-politikai ellentmondásaira világít rá a felfordulás az EU legnagyobb feltörekvő országában. A lengyel zűrzavar legzavarbaejtőbb sajátossága, hogy sem a pénzügyi piacok, sem az uniós nagypolitika tulajdonképp nem büntetik azt – ettől rövid távon politikai, hosszabb távon gazdasági balsejtelmek támadhatnak Európában és különösen Magyarországon.
Abszurd dolgok történnek Lengyelországban: a zloty átmeneti gyengülésén kívül az EU legnagyobb feltörekvő piacát nem rázta meg a politikai felfordulás. Pedig a világ figyelmét magukra vonó események történtek: a lengyel zűrzavarban az alkotmánybíróság átszabásának ellenszegül a köztársasági elnök, „az államcsíny jegyeit hordozza” a Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint, miközben Donald Tusk választásokra készülő kormánya a jegybankelnök elmozdítását készíti elő. A piacok higgadsága a stabilitás üzenetét küldi körbe Európában? Sajnos nem – ez egy baljóslatú nyugalom, amiből már rövid távon baj lehet.
A legfontosabb tudnivaló a lengyel piacok jelen visszafogottságáról: a zloty és a lengyel állampapírárak már korábban hatalmasat estek az idén – ebből a szempontból a politikai hajcihő már csak hab a lengyel gazdasági problémák tortáján (miközben a politikában a Tisza-kormány Tuskot másolja, a gazdaság számára azonban a lengyelektől eltérően euróbevezetést ígér.)
Lengyel zűrzavar: úgy emlékeztünk, a gazdaságuk rendben van?
Előlegben, a torta egy meghökkentő összetevőjéről. Ha úgy emlékszünk, a lengyel államadósság sokkal alacsonyabb a magyarnál, akkor jól emlékszünk, ez évtizedekig így volt. Mire azonban egy év múlva véget ér Tusk mandátuma, nagy vágtában körülbelül a magyar GDP-arányos adósság szintjére érnek el, és 2028-ban valahol 70 százalék felett lesz, ha lesz, a két érték találkozása.
Tusk első teljes éve, 2024 végén még 55 százalék volt a lengyel és 73,5 a magyar adósság szintje. Ennek a fényében kiáltó ellentmondásnak láthatjuk – ha van is rá egy immár recsegő-ropogó magyarázat –, hogy Lengyelország hitelminősítései A-val, Magyarországé B-vel kezdődnek, ami 2-3 fokozatnyi lengyel előnyt jelent a befektetésre ajánlott államok tízfokú skáláján.
A különbség első tesztje már pénteken megérkezik. Az S&P azonban az ellemzői várakozás szerint nem adja meg a kegyelemdöfést (miután szeptember 18-án a Moody's is viszonylag kegyes volt, és A2-ről csak A3-ra rontotta az osztályzatot, de a kilátást negatívról stabilra javította). Az S&P-től az A− osztályzat változatlanul hagyását várják, de a stabil kilátás negatívra módosulhat.
Mi a repedező magyarázat a nagy lengyel adósságbesorolási előnyre, miközben az adósságmutatókban mindenki a kiegyenlítődést várja, sőt a lengyel költségvetés már rosszabbul áll?
