A Lutheránia Énekkart és a Budapesti Vonósok Kamarazenekar előadja Bach János-passióját nagyszombaton a Deák téri evangélikus templomban. Vezényel: Kamp Salamon Kossuth-, Károli Gáspár- és Liszt Ferenc-díjas karmester, az MMA rendes tagja.

Közreműködik:

Lökösházi Mária - szoprán

Bakos Kornélia - alt

Megyesi Zoltán - tenor

Hámori Szabolcs - basszus

Najbauer Lóránt – basszus  

A János-passió keletkezésének ideje bizonytalan, általában az 1724-es esztendőt szokás megnevezni, mivel ekkor mutatták be. Az újabb kutatások már jó tíz esztendővel korábbi periódusra, Bach weimari korszakára datálnak néhány áriát, amelyek különböző kantátákban maradtak fenn, és elképzelhető, hogy ezek egy korábbi, azóta elveszett passió részei voltak. Annyi bizonyos, hogy a János-passió első előadása Lipcsében zajlott le, 1724 április 7-én, Nagypénteken (a Máté-passiót három évvel később mutatták be), és már a következő évben újból eljátszották, több szám cseréjével, kisebb módosításokkal.

A szöveg szempontjából a János-passió nem egységes. Alapelve, hogy teljes egészében felhasználásra kerül a szerző által kiválasztott bibliai szöveg, (János evangéliumának 18-19. fejezete, valamint rövid betoldások Máté evangéliumából) amelyeket szabadon költött versek, kommentárok szakítanak meg, és időnként korálok is közbeékelődnek. A bibliai szöveget többnyire a recitativókban mondják el a szereplők: az evangelista (tenor), aki a narrátor funkcióját tölti be, valamint a történet többi résztvevője, továbbá az úgynevezett turba kórusok. A szereplők azt ábrázolják, hogyan tükröződnek bennük az elbeszélt események. A korálok az egész gyülekezet közös reflexióit fogalmazzák meg.

A szöveg és a zene igen szoros kapcsolatban állnak egymással ebben a műben. Számtalan helyen kimutatható a pontos szövegfestés technikája, azaz Bach zenei eszközökkel kiemeli, illusztrálja az elhangzó szavakat. Ha meggondoljuk, hogy a lipcsei Szent Miklós-templom közönsége nemcsak értette, hanem lényegében fejből tudta a szöveget, megérezhetjük, milyen elementáris erővel hathatott hallgatóira. Bach drámai érzékét jelzi, hogy nem engedett a divatos és felületes operai teatralitásnak, az énekszólam színpadi csillogtatásának, hanem mindig mélyről fakadó, egyszerű, de hatásos és igen képszerű zenei megoldásokat keresett. Az égi hatalmat mint a földi szenvedéssel szembenálló erőt ábrázolja, és ezzel tanúságot tesz legbensőbb hitéről.

Helyszín: Deák téri evangélikus templom (1052 Budapest, Deák tér 4.).

A belépés díjtalan regisztrációhoz nem kötött, az ülőhelyek elfoglalása érkezési sorrendben történik.  

További információ IDE kattintva olvasható

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia